Alaposan beindult a Sziget “booking-gépezet”, hisz’ csak nemrég pattant a köztudatba az első csokor név,- Queens Of the Stone Age, az Imagine Dragons, a Bastille vagy akár Calvin Harris- máris tucatnyi újabb előadót jelentettek be a szervezők.

Amerika aktuálisan legünnepeltebb, legfényesebben ragyogó hip-hop csillagainak egyike, igazi nagyágyú, kinek népszerűsége jelenleg az egekben jár. Milliós rajongótáborral rendelkező, lehengerlő stílusú, karizmatikus rap-ikon, számos szakmai díjjal, köztük négy Grammy-vel ismerték el. Ő Ben Haggerty, vagy ahogyan az egész világ ismeri; Macklemore, aki az idei Grammy-gála egyik legsikeresebb sztárja volt (s valószínűleg a Szigeté is lesz). Megkapta a legjobb rap albumnak járó díjat, de hét jelöléséből még további hármat sikerült behúznia. Ryan Lewis-szal ők lettek a legjobb új előadók, valamint YouTube-on jelenleg négyszázharminc milliós megtekintés felett járó Thrift Shop lett az év rap számra és legkiválóbb rap előadói teljesítménye.

Skrillexet rajongói a legfiatalabb partygeneráció messiásaként bálványozzák, míg kritikusai az antizenei apokalipszis tébolyult lemezlovasaként tekintenek rá. Elementáris hangerejű és másodpercenként más-más hangmintákkal ingerlő zenéje maga az összeloopolt neodadaizmus. Skrillex a ma létező könnyűzenei irányzatok legerősebb és legjellegzetesebb stílusjegyeit felhasználva ollózza össze 100%-ig partykompatibilis szuperanyagait, ezt most a Szigeten is bebizonyítja.

Érkezik Jake Bugg, a kivételes tehetségű brit énekes, gitáros és dalszerző, magányos hős, aki a maga egyszerűségében megnyerő, közvetlen, őszinte és egyedi hangvételű folk rock zenéjével lett Nagy-Britannia egyik legkeresettebb fiatal előadója. Állandó fellépője a legnagyobb brit fesztiváloknak, de Amerikában is imádják. Felbukkanásakor Kelet-Közép Anglia Bob Dylanjének nevezték, tavaly decemberben játszott a Nobel-békedíj koncerten, idén pedig a Szabadság Szigetén lép fel.

Jön a Szigetre a hisztérikus bulikat tartó, Stuttgartból indult négyes, a Die Fantastischen Vier, akik korábban Terminal Teamnek nevezték magukat, majd amikor a képregénykultúra, a rap, a hip-hop fejbe kólintotta a németeket is, a bombasztikus Fantasztikus Négyesre váltottak. A Die Fantastischen Vier elkészült, és hamarosan megjelenteti Rekord című új albumát, amelyről néhány dal már kiszivárgott, így a gigászi bulizásra vágyó közönségnek a nyári fesztiválturnéig lesz ideje megtanulni a leckét.

Szintén a Fesztiválköztársaság vendége lesz a London Grammar, a Nottinghami székhelyű angol electro-trip-hop trió, amelynek emocionális-melenakolikus előadásait a kritikusok kényelmességből, a Sziget közönségét is lenyűgöző, XX-hez és a Florence and the Machine-hez hasonlították, ám az énekesnő tinédzser korszakában történtekre reflektáló szövegei, a feszültséget egy-egy sokkoló hanggal dramatizáló hangzás egyedivé teszi az élményt.

Tom Odell hangja, tehetsége és zongoratudása különleges, dalai szenvedélyesek, romantikusak, vonzerejük ellenállhatatlan, akárcsak szerzőjüké. Nem kenyere a giccs vagy a túlzott pompa, nem mesterséges hangulatokkal és hangulatokkal játszik, egyszerűen magával ragadó és ízléses számokat ír, előadói képességei pedig több mint meggyőzőek. Tom Odell, huszonhárom éves énekes-zongorista-dalszerző Dél-Angliából – idén a Szigetre tart.

Nagyreményű észak-londoni énekes-gitáros-dalszerző, Michael Kiwanuka, kifinomult, karakteres, érzelmes, folkos illetve jazzes inspirációkról árulkodó soul zenéjével tavalyelőtt lopta be magát a britek szívébe. Ő lett a befutó az év legígéretesebb előadóit rangsoroló BBC Sound Of 2012-listán, bemutatkozó albumát, a Home Again-t 2013-ban Mercury-ra jelölték. Karakteres hangját és előadói képességeit hazánkban elsőként – miután tavalyi koncertjét lemondta – idén a Szigeten ismerheti meg a magyar közönség.

A Darkside két egyedi látásmódú előadó, az elektronika világából érkező Nicolas Jaar és a brooklyni virtuóz, multinstrumentalista zenész, Dave Harrington innovatív, kísérleti projektje. Munkáik különösen az elektronikus zenei csemegékre és húzósabb e-zenei megfejtésekre fogékony hallgatókat bűvölik el, de a dzsessz-rajongók lelkét is megszólítják az idei Szigeten.

A The Big Pink nemcsak egy, a legendás Woodstockban valóban létező ház neve, de Robbie Furze és Vicky Jean Smith londoni duója is, mely csapat idén a Szigetre készül. Bár a stílusukat nehéz kategorizálni – egyaránt szóba kerülhet a noise pop és electro rock, de a shoegaze is – egyvalami biztos: a The Big Pink egyidejűleg kerül közel valamihez, ami egyszerre intim, felkavaró és zajos.

Borgore egy EDM-huligán, DJ és producer Izraelből: a húszas éveit tapossa és nevét mindenki jól ismeri a nemzetközi dubstep hálózatban. Eddigi rövid, de annál gazdagabb pályafutása során meghódította Európát, Észak-Amerikát, Ausztráliát és Új-Zélandot és most készül a Sziget Fesztiválköztársaság meghódítására is. Vérbeli partyarc és nagy formátumú előadó, aki masszív dobalapokra, illetve a heavy metalra jellemző kemény, torzítós hangzásra épülő stílusát gorestepnek nevezi.

Az ausztrál Bree Joanna Alice Robinson, azaz Brody Dalle kislány korában olyasvalamit akart, amit a Nirvana, a Hole vagy PJ Harvey csinál. Az énekes-gitáros alig tizenhat éves volt, amikor saját zenekarával, a Sourpussal a Summersault Festivalon nekik is jutott néhány emlékezetes perc, és huszonegy, amikor elérte azt, amire mindig is vágyott. Brody Dale bárhol, bármikor készen áll egy őrült buli levezénylésére. Teszi ezt idén a Sziget nulladik napján, azaz augusztus 12-én, amikor élete párja, Josh Homme zenekara, a Queens of the Stone Age is fellép majd.