Wroclawban koncertezett június 5-én az amerikai Linkin Park együttes. A lengyel város a zenekar bő kéthetes európai turnéjának „fesztivál-független”, önálló show-t ígérő állomásaként több ezer rajongót csábított a környező országokból is csütörtök este a városi stadionba.

Két év után ismét célba vette Európát a los angelesi Linkin Park – a lengyelek nagy örömére immáron másodszor, a 2012-es varsói fellépés után ezúttal Wroclaw-ba látogatott a hatfős zenekar. Az együttes mindössze két hetet tölt a kontinensen, főként fesztiválok headlinereként – egyedül Oroszországban és Lengyelországban hirdettek meg önálló koncertet. A lengyel rajongók tehát több szempontból is szerencsésnek érezhetik magukat – egyetlen közép-európai helyszínként, ráadásul „fesztivál-független” estet kiírva ezreket vonzott csütörtök este Wroclawba a Linkin Park.
A koncertnek a 2011-es építésű, több mint 42ezer főt befogadni képes városi stadion adott otthont, mely nemcsak a méretei, hanem az épület akusztikája miatt is kitűnő választásnak bizonyult. Teljesen mindegy volt, hogy oldalról vagy középről, álló, illetve ülőhelyről nézte valaki – a koncert a stadion minden pontján tökéletes minőségben szólt.
A beengedés rendben zajlott. Mikor megérkeztem a helyszínen már elég sokan várakoztak a kapu előtt. A kisebb-nagyobb csoportokban ücsörögő fiatalok közül nem volt nehéz kiszúrni a legnagyobb fanokat, akik a zenekar hivatalos rajongói klubjának mezét viselve érkeztek a koncertre. Az LP Underground egy igen jól kiépített, kitűnően működő szervezet, tagjai rengeteg előnyt élvezhetnek másokkal szemben – például nagyobb eséllyel találkozhatnak személyesen a zenészekkel a kifejezetten e célból szervezett meet & greet eseményeken, vagy mint ezen az esten is, korábban beengedik őket a koncertekre, hogy az első sorokban tombolhassanak. Ezúttal egyébként azoknak is volt lehetőségük korai belépésre jogosító jegyet váltaniuk, akik nem tartoznak az LPU-hoz.

A banda a szintén amerikai Fall Out Boy csapatával érkezett, akikre a közönség bemelegítésének nem kimondottan hálás feladata hárult – képzeljük csak el azokat az LP fanokat, akik koradélután óta várakoztak a bejárat előtt – semmi mást nem kívántak a színpadon látni, csakis a kedvencüket. Ez érezhető is volt – a közel egyórás FOB produkció utolsó dalát követően a tömeg azonnal követelni kezdte a Linkin Parkot. Nem voltak rosszak a fiúk, bár az egyik számnál valami történt a technikával és kissé elcsúsztak a hangok – de összességében szerintem jól szerepeltek, függetlenül attól, hogy nekem picit egyformásnak tűntek a dalaik. Annyit azért még hadd tegyek hozzá, miután jómagam azon szerencsések közé tartoztam, akik az első sorból élvezhették a koncertet (egészen pontosan bal elöl álltam, szemben az egyik hangfallal), hogy mikor 8 órakor rázendített a FOB, valami őrületes dübörgéssel szólt a basszus! – komolyan úgy éreztem, az est végére valószínűleg megsüketülök. De aztán valamit babrálhattak a dolgon, mert a Linkin Park előadása elejétől a végéig tökéletesen szólt! Egészen ritkán fordul elő, hogy ennyire csúcsminőségben élvezhető egy koncert – nemcsak a technikai része, a tökéletes hangzás, hanem a látvány (néhány kockából összerakott, különböző fényekkel megvilágított futurisztikus hatást keltő díszlet), illetve hogy ennyire jó formában, ennyire energikusak legyenek a tagok! Aki kicsit is ismeri a zenekart, pontosan tudja, milyen speciális, nehezen kiénekelhető, illetve kiordítható részekkel vannak cifrázva a dalaik – nos, ezen az estén Chester Bennington leüvöltötte az összes esőfelhőt az égről, melyek a koncert kezdetén néhány gyenge próbálkozással igyekeztek a tömeget elriasztani.

A produkció nagyon egyben volt. Igazán kitettek magukért a srácok – azoknak a fanyalgóknak sem lehetett okuk panaszra, akik folyton különbséget tesznek „régi” és „új” Linkin Park között, hiszen az együttes minden lemezéről hozott dalokat! Bizonyos számok ugyan összemosva, egyetlen mixet alkotva hangzottak csak el – ám így összesen harminckettő szerzeményt élvezhettünk élőben a másfél órás koncerten. A „The Catalys /The Requiem – kettős” lassú nyitányát követően rögtön egy újdonsággal robbantott a zenekar – a június 17-én megjelenő The Hunting Party album korábban már bemutatott Guilty All the Same című dalával rázták fel a közönséget. Ezután egy szempillantás alatt visszarepítettek minket a múltba: a 2007-es Minutes to Midnight korong Given up, majd a 2000-es Hybrid Theory lemez Points of Authority, illetve One Step Closer falakat lebontó klasszikusai kerültek sorra. Egy újabb friss szerzemény, a Wastelands után ismét régebbi dalokhoz nyúltak, majd az est vége felé megint a hamarosan megjelenő album egyik ropogósa, az Until it’s gone következett. A közönség ugrált, tombolt, hullámzott és hatalmas ovációban tört ki minden emblematikus dalnál – olykor hagyták is a zenészek, hogy a rajongók nélkülük énekeljenek egy-egy refrént vagy a verzéből pár sort. De nem csak a régi szerzeményeket fújta kívülről a publikum – a pár napja közzétett dalok szövege is ugyanolyan hibátlanul visszhangzott a stadionban.

A banda elhozta első lemezéről a Papercut, With you, Crawling, In the end című számokat, a 2003-as Meteora trackjei közül felhangzott a Faint és az elmaradhatatlan Numb, 2007-ből a Leave out all the rest, Shadow of the day, What I’ve done és a Bleed it out, a 2010-es A Thousand Suns korongról a Waiting for the end, Robot Boy, Wretches and Kings, Iridescent, The Catalyst, Blackout, illetve a 2012-es Living Things-ről a Lost in the Echo, Skin to Bone, Burn it down és a Castle of Glass. Végül pedig John Hahn Solo-ján kívül meghallgathattuk a New Divide (Transformers), a Remember the name (Fort Minor) és a The Light that never comes szerzeményeket is.
Nagyon régen láttam már ilyen elsöprő dinamikájú, tökéletesen összerakott, technikailag is kifogástalan minőségű produkciót, ahol minden a helyén van, nincsenek hibák, félrecsúszott hangok, elrontott ütemek. A zenekar tagjain is látszott, mennyire élvezik az egészet, az is biztos nagyon jóleshetett nekik (Mike Shinoda meg is említette, hogy igen, látta és úgy lesz majd), mikor a visszatapsolásuk után többen „Come back soon!” – felhívással egy papírlapot emeltek a magasba.

A Linkin Park június 14-én Angliában, a Download Festival-on lép fel utoljára idén Európában. Következő produkciójukat a Carnivores Tour keretén belül az Egyesült Államokban mutatják be – a Thirty Seconds to Mars és az AFI csapatával együtt először augusztus 8-án.

A beszámolót és a fotókat ezúton is köszönjük Pogonyi Nórának!